Történet: A játék alapjait az amerikai William G. Morgan, a Holyoke YMCA Egyetem testnevelési igazgatója találta fel 1895-ben és „minnonette”-nek nevezte. Morgant az a szándék vezérelte a játék kialakitásakor, hogy üzletembereknek mai szóhasználattal menedzsereknek olyan sportot hozzon létre, mely-ben nem kell annyit futni, mint a kosárlabdában, mégis érdekes legyen. A csak kiegészítő foglalkozásnak szánt játék népszerűvé vált és 1896-ban már nyilvánosan is játszották. Elnevezése is megváltozott A „minnonette” helyett A. T.  Halsted doktor Springfildben már „volley-ball”-nak magyarul repülőlabdának nevezte. Célja az volt, hogy a James Naismith által kitalált kosárlabdánál könnyedebb, a játékosok közvetlen összecsapását nem igénylő játékra nyújtson lehetőséget. A játékosok számát 1918-ban rögzítették véglegesen hat főben. A Nemzetközi Röplabda Szövetséget (Fédération Internationale de Volleyball, FIVB) 1947-ben Párizsban 14 ország- köztük Magyarország – részvételével alakították meg. Első elnökének a francia Paul Libaud-t választották. A Nemzetközi Röplabda Szövetség megalakulása után különösen megélénkült a nemzetközi röplabda élet. Az egyes nemzetközi találkozókat Európa- és Világbajnokságok követték: 1948-ban Olaszország rendezte az első férfi Európa–bajnokságot, 1949-ben Prágában került sor az első férfi világ- és az első női Európa - bajnokságra, 1950-ben Szófiában bonyolítottákle a második férfi és női Európa – bajnokságot, 1951-ben Párizs rendezte az Európa-bajnokságot. 1952-ben a férfi és női világbajnokság rendezési jogát Moszkva kapta meg, ahol 25-30 000 néző előtt folytak a játékok. A sportág népszerű lett és elterjedt.1964-ben Tokióban már az olimpiai programok között szerepelt. A 60-as 70-es években a sportág tovább népszerűsödött. Újabb világversenyeken küzdhettek a csapatok az érmekért, így 1965-ben az első férfi, majd 1973-ban az első női Világkupa került megrendezésre.  A világ egyik legelterjedtebb sportága, FIVB-nek 1989-ben 175 tagországa volt például.

Magyarországon II. világháború előtt gyakorlatilag ismeretlen volt e sportág. 

1930-as években egy szűk területen ugyan ismerték, de rendszeresen nem játszották, versenyszerűen nem űzték.
Meghonosodni csak a II. világháborút követtő években tudott. A szovjet hadsereg katonái, akik szabadidejükben játszották a röplabdát, csakhamar felkeltette a fiatalok érdeklődését a sportág iránt. Szervezeti élet követte a spontán kezdeményezéseket és 1946. decemberében
Megalakult a Magyar Röplabda Szövetség, amelynek első elnöke Nonn György lett.
A következő évben már 4500 csapat versenyzett a legkülönbözőbb szintű bajnokságokban.
A 60-as évek első felére az MRSZ már közel 30 000 igazolt játékost tartott nyilván.
Sajnos a későbbiekben csökkent az érdeklődés, és a 80-as években már csak 11 000 versenyzőt számlálhattunk, napjainkra pedig ez a szám a 3000et sem éri el.

A röplabdát 2x6 ember játssza.

Forgás: A játék folyamán a játékosok forognak, vagyis ciklikusan helyet cserélnek a pályán. Erre akkor kell, hogy sor kerüljön, amikor az ellenféltől a csapat átveszi az adogatás jogát. A forgás során a pozíciót csak a nyitás pillanatáig kell megőrizni, azt követően már mindenki szabadon változtathatja helyét.
Pozíciók:
1.Nyitósarok.Jobb hátsó, a forgás után ide került játékos adogat.
6.Középső hátsó
5.Bal hátsó, felforgó sarok. A következő forgásnál előre kerülő ember.
4.Bal első, ütő poszt.
3.Középső, center poszt.
2.Jobb első,leforgó sarok. A következő forgásnál hátsó sorba kerülő ember.

A játék menete: A játékot kezdő csapat nyitással (adogatással) hozza játékba a labdát (a pálya mögül átüti a háló fölött, az antennák között a labdát). A játék folyamán mindkét csapatnak 3 érintés alatt át kell juttatni az ellenfél oldalára a labdát. Egymás után kétszer ugyanaz a játékos nem érhet a labdához. A 3 érintés megszokott sorrendje: fogadás, feladás, ütés; de ettől persze bárki eltérhet. A labdát átütő játékossal szemben a két kéz felemelésével "falat" húzhat az ellenfél csapat (ezt hívják sáncnak), mely során ha a labda a sáncoló játékoshoz ér, akkor az nem számít érintésnek. A játék mind addig folyik, míg valamelyik csapat nem hibázik. 

Hibák lehetnek:

• leesik a térfelük területén a labda
• a labdát a pályán kívülre helyezik, ahol az leesik
• nem sikerül áttenni a labdát, megakad a hálóban
• szabálytalan érintést hajr végre (pl. túl sokáig van a kezében a labda= "kettős-érintés")
• a labda hozzáér valamilyen idegen tárgyhoz (pl. tornaterem teteje, oldalfala)
• valamelyik játékos hozzáér a hálóhoz vagy átlép alatta
• hátsó soros játékos a 3-ason belülről ugorva teszi át a labdát

Bármilyen hiba esetén, a nem hibázó csapathoz kerül a nyitás joga.
Pontozás: A játékot meccsnek hívják. A meccset 3 nyert szettig játsszák. A szettek között a csapatok térfelet cserélnek, míg az 5. szettben, ha erre sor kerül, akkor is cserélnek, amikor először valamelyik csapat eléri a 8 pontot. Az első 4 szettben a pontozás azonos. 
A szettek pontozása folyamatos, azaz minden rontás, pont az ellenfélnek. Az első 4 szettben 25 pontig, míg az 5-ben 15 pontig tart a játék. Két ponttal kell nyerni, azaz 25:24-nél a játék folytatódik (az 5 szettben legfeljebb 17:16-ig!).
Játék közben a játékosok cserélhetik egymást, de csak oda-vissza. Lehetőség nyílik továbbá szettenként 2 idő kérésére, melyek körülbelül fél percesek (ezt a csapatvezető / edző / csapatkapitány kérheti a két kezével képzett "T" betű felmutatásával).